Didak Kelemen

Didak5

Samuel Kelemen sa narodil v auguste v roku 1683 v Baksafalve (Rumunsko) v chudobnej katolíckej rodine. Študoval na jezuitskom gymnáziu v Kluži. Odpovedajúc na Božie volanie sa prihlásil do rádu Menších bratov konventuálov. V roku 1702 bol prijatý do noviciátu v Prešove, kde prijal rehoľný habit a nové meno po sv. Didákovi z Alcaly. Večné sľuby složil 21.10.1704 a o tri roky neskôr prijal v Jágri kňazskú vysviacku.

Po vysviacke pracoval v Prešovskom kláštore ako vychovávateľ seminaristov, a neskôr sa stáva gvardiánom v Nagybánya (dnešné Baia Mare, Rumunsko). Bolo to hospodársky, spoločensky a nábožensky veľmi zaostalé mesto. Sila ducha a neoblomnosť pátra Didáka tam pôsobila ako  Boží nástroj na záchranu mnohých ľudských duší. Počas epidémie liečil chorých, staral sa o živobytie a lieky, vyhľadával opustených, obetavou láskou a pokrmom Božej milosti sýtil zomierajúcich.

Hoci sám zakusoval nesmiernu biedu, ani na okamih sa nevzdával. Navštevoval aj susedné obce, kázal, spovedal, krstil, staral sa o chorých a liečil. Ľudia si tohto svätého muža, ktorého zoslala sama Prozreteľnosť, veľmi rýchlo obľúbili. Protestanti sa na neho dívali s nevôľou, neskôr mu ubližovali. Ale páter Didak mal dušu ako skala, všetko trpezlivo znášal. Jeho životným predsavzatím bolo obetovať sa za spásu duší. Cieľ jeho apoštolátu by sa dal zhrnúť do slov, ktoré rád opakoval: „Do každej dediny kostol, do každej tretej dediny školu.“ Bol presvedčený, že kostol a škola sú dva najnutnejšie predpoklady pre úspech šírenia viery. Najradšej sa objavoval tam, kde očakával najchladnejšie prijatie. S dobrosrdečnosťou, láskou a presvedčivými argumentmi sa mu podarilo celé dediny obrátiť späť na katolícku vieru. Stal sa dôverníkom aj grófa Karola Sándora, ostatných členov jeho rodiny a priateľov, ktorí začali hmotne aj morálne podporovať tohto horlivého rehoľníka.

Neskôr sa stal gvardiánom v Jágri, no o dva roky sa vrátil do Nagybánya. Zázračnými modlitbami zachránil mestá Jáger a Miškovec od morovej nákazy. Už vtedy ho na území v okolí rieky Tisy uznávali za svätca. Dvakrát ho zvolili za predstaveného rehoľnej provincie (1717 – 1720; 1723 – 1726). Nezištnosť a neustála práca mu podlomili zdravie. Zomrel 28. 4. 1744 v Miškovci. Jeho pozostatky uložili do krypty v miestnom kostole minoritov, ktorý sám postavil.

Krátko po jeho smrti si každý želal jeho blahorečenie. R. 1749 sa rozbehlo úradné konanie vo veci blahorečenia, ale vplyvom nepriaznivých okolností doby sa zanedbalo a neskôr sa od neho úplne upustilo. Za činnosť, ktorú rehoľa vykonávala, navrhla Svätá stolica v roku 1937 obnovenie procesu blahorečenia.


P. KELEMEN DIDÁK TISZTELETE

Bogdan Adamczyk


1. SZENTEK TISZTELETE

Hitünk rövid foglalata az Apostoli hitvallás, amelynek tétele kimondja: „Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat.” Ezt a hitvallást bővítette a 325-ben Niceában és a 381-ben Konstantinápolyban megtartott egyetemes zsinat. Ez a Nicea-konstantinápolyi hitvallás kimondja: „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.” A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) megmagyarázza, hogy miért szent az Egyház: „Hisszük, hogy fogyhatatlan szent az Egyház /…/ Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel egyedül szentnek ünneplünk, mennyasszonyként szereti az Egyházat, önmagát adta érte, hogy megszentelje. Saját testeképpen kötötte egybe önmagával s Isten dicsőségére elárasztotta Szentlelkének ajándékaival. Az Egyház tehát szent népe, és tagjait szentnek hívják.”[1]

1. 1. SZENTEK TISZTELETE A KATOLIKUS EGYHÁZBAN

 „Az Egyház, szentté avatva egyes híveket, vagyis ünnepélyesen kijelentve, hogy ezek a hívők hősiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségesen éltek, elismeri a Szentség Lelkének hatalmát, aki benne él és támogatja a hívők reménységét, amikor őket, mint példaképeket és közbenjárókat adja nekik. Az Egyházban egész történelme folyamán a legnehezebb körülmények közepette is mindig a szentek voltak a megújulás forrásai és kezdeményezői.”[2]

A hittudomány különbséget tesz a tisztelet különböző fokozatai között. Imádás csak Istennek jár ki. A szentek tisztelete nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. A szent képek tisztelete „tiszteletteljes megbecsülés”, és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti. A szenteknél egyszerű tiszteletről beszélünk, igazság szerint csak a szolgálatról van szó, amellyel elismerjük kiválóságaikat. A szentek tiszteletében első hely a Boldogságos Szűz Máriát illeti, ezért az ő tisztelete hüperdulia[3] (fő tisztelet). Szent József a szent család feje, Jézus nevelőapja és az Anyaszentegyház védőszentje. Ezért neki aprotodulia (elsődleges tisztelet) jár ki. Minden más szent tisztelete csak dulia, vagyis bennük Isten kegyelmét ünnepeljük, példájukat követni akarjuk, és közbenjárásukat kérjük. Az Egyház a képek tiszteletéről azt mondja, hogy „… a kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól” és „aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve.”[4]

1. 2. A SZENTTÉ AVATÁSOK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

A boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonizatio) annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt kiérdemelte az örök boldogságot. Teológiai tartalma mindkettőnek azt jelenti, hogy az elhunyt hősies fokon gyakorolta az erényeket (hitvalló), vagy pedig életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről (vértanú).

Az őskeresztények spontán módon kezdték tisztelni vértanúikat, majd a 4. századtól a hitvallókat is,[5] hivatalos jóváhagyás nélkül, ezért szükségessé vált annak szabályozása a püspökök és helyi zsinatok által.[6] Az idővel sokszor eltérő kritériumok és az előforduló visszaélések miatt szükségessé vált az egész egyházra érvényes egységes szabályozás. A középkorban III. Sándor pápa tette a legtöbbet az erre vonatkozó szabályozás tisztázására. 1170. július 6-án írt levele, amellyel a pápa kizárólagos jogkörébe került a szentté avatás,[7] 1243-tól IV. Ince pápa által törvényerőre emelkedett. 1588-ban V. Szixtusz pápa létrehozta a szentek ügyeiben is illetékes Rítuskongregációt,[8] az eljárás részletes menetét VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg.[9] Nagy részben ez a struktúra és szabályozás megmaradt napjainkig, bár VI. Pál[10] pápa is mélyrehatóan változtatott rajta.

1. 3. A SZENTTÉ AVATÁS MAI GYAKORLATA

A szentté avatás előírásai sok változáson men­tek át. II. János Pál pápa módosította a szentté avatási eljárást az 1983. január 25-én kelt Divinus perfectionis Magister[11] kezdetű apostoli konstitú­ciójával. Legalább öt évet kell várni a jelölt halá­la után, akit a hívek szentnek tartanak és bíznak közbenjáró erejében.

Az egyházmegye, szerzetesrend vagy társulat kéri a megyéspüspököt, hogy indítsa be a vizsgálatot. Az illetékes püspök elnyeri a Szentszék jóváhagyását (nihil obstat). Ezután kinevezi az egyházi törvényszéket, amely kihallgatja a tanúkat és összegyűjti a dokumentumokat. A jelöltnek kijár az Isten szolgája cím. Az eljárásnak nélkülözhetetlen eleme az Isten szolgája részletes életrajzának kritikai szempontok szerinti megírása. A püspök az egyházmegyei vizsgálat eredményét felterjeszti Rómába a Szentté Avatási Kongregációhoz. Ott összeállítják aPositió-nak[12] nevezett dokumentációt, amely a jelölt erényeinek hősi fokát igazolja. Amennyiben úgynevezett „régi ügyről” van szó, azaz már nem élnek szemtanúk, az elkészített dokumentációt először öt történész vizsgálja át, akik a főrelátor vezetése alatt nyilatkoznak az Isten szolgája életútjáról szóló dokumentáció teljességéről és hitelességéről.[13]  Majd a Positió-t kilenc hittudós vizsgálja felül.[14] Ha véleményük kedvező, fel­terjesztik a hét bíborosból álló bizottság elé.[15] Utána a bíborosok kedvező elbírálása után, a Kongregáció prefektusa bemutatja a szentatyának a per ered­ményét. A szentatya jóváhagyása után megszer­kesztik és közzéteszik az erények hősi fokát meg­állapító döntést. A jelölt megkapja a tiszteletreméltó (Venerabilis)[16] címet. Vértanú boldoggá avatásához nem kell csoda, csak a vértanúság megállapítása. Hitvalló boldoggá avatásához egy csoda kell, amely halá­la után, közbenjárására történt. A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek tapasztalataink, ismereteink, és a tudomány fényében.[17] A vértanúság és a csoda megállapítása az erények hősi fokának megállapításához hasonlóan történik. A két dekrétum közlése után a szentatya dönti el, hogy mikor kerül sor a boldoggá avatásra. A boldoggá avatás korlátolt keretben engedélyezi a boldog tiszteletét. A boldoggá ava­tás után tett csoda megállapítása vezet a szentté avatáshoz. A szentté avatás az egye­temes Egyházra terjeszti ki a szent tiszteletét. A kettő közötti különbség abban áll, hogy a boldoggá avatás során az egyház megengedi az illető tiszteletét egy adott közösség számára, a szentté avatás során pedig az egész egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét.[18]

XVI. Benedek pápa rendeletére a Szentté Avatási Kongregáció 2007. május 17-én kiadta a Sanctorum mater[19] kezdetű instrukciót, amely kissé módosította elődje előbb ismertetett rendelkezéseit. Ennek az instrukciónak a legfontosabb döntése abban áll, hogy világosabban megkülönböztetni a boldoggá avatást, amely helyi érdekű, és a szentté avatást, amely az egyetemes Egyházat érinti. Ezért a boldoggá avatásokat a pápa megbízásából többnyire a Kongregáció bíboros-prefektusa végzi helyben, míg a szentté avatásokat maga a pápa végzi Rómában.[20] Természetesen már előfordult, hogy XVI. Benedek pápa is végzett szentté avatást Rómán kívül külföldi látogatásai során. Az inst­rukció hangsúlyozza, hogy csak a hívek többsé­génél fennálló életszentségi hír, közbenjáró szerep esetén indítson pert a megyéspüspök. Ne vezessen senkti nemzeti vagy rendi büszkeség, esetleg versengés.

2. KELEMEN DIDÁK BOLDOGGÁ AVATÁSÁNAK TÖRTÉNETE

2. 1. A BOLDOGGÁ AVATÁS EGYHÁZMEGYEI SZAKASZA

P. Kelemen Didákot már életében szentként tisztelték.[21] Halála után a nép nagyon érezte hiányát. Minden oldalról megmozdultak és szentté avatását kívánták. Halála után történtek meg az első kísérletek Didák atya szentté avatásával kapcsolatosan.[22] Szabadszállásy István, közép-szolnok megyei alispán bizonyítványt állított ki Didák atya szent életéről. Benkő Sámuel orvos és több kiváló férfiú hasonló nyilatkozatot mellékelt és az egyházi főhatóság is hivatalos jelentést küldött ki Rómába.

1750-ben már Kelemen Didák nevét a szentség hírében elhunyt szerzetesek közé sorolták és hivatalos névjegyzékben is szerepelt, mint melléklet a szentek és boldogok névsorához csatolva, melyet rendszeresen közzétettek a «kézikönyvben» a novíciusok és fiatal szerzetesek számára.[23]

1753-ban a minorita tartományfőnök kérte az egri püspökséget, hogy a Miskolcon elhunyt és szentség hírében álló atyának életére s működésére vonatkozó adatokat vizsgálja felül.[24] A püspökség hamarosan kinevezte a bizottság tagjait. A bizottság a vizsgálatot hamarosan be is fejezte. Megvizsgálták azokat a helyeket, ahol Didák atya működött. Eskü alatt kihallgatták mindazokat, akik valamit tudtak életviszonyairól, hitterjesztéséről, jócselekedeteiről. Csak a teljesen megbízható adatokat foglalták jegyzőkönyvbe. Nagy gonddal ellenőrizték a kihallgatott tanúk megbízhatóságát, szavahihetőségét. A vizsgálati jegyzőkönyvek pedig a püspöki levéltárba kerültek, a szentté avatási per azonban nem indult meg.[25] 1766-ban a nyírbátori tartományi káptalan rendeletet hozott, melyben kérte, hogy egyes testvérek gyűjtsenek hiteles vallomásokat Kelemen Didák szentségének híréről, hiszen a tartomány szándékában állt a megmaradt visszaemlékezéseket összegyűjteni és Rómába küldeni.[26] Kelemen Didák képmása publikálva lett az Isten szolgái ikonográfiai sorozatban, melyet 1755-től Serafico Pagni (1769), generális posztulátor adott ki.

1774-ben Sztanya Sándor lett az ügy kinevezett posztulátora, Jakabfalvy Román minorita tarto­mányfőnök utasítására, Kelemen atya bol­doggá avatási ügyében. December 12-én a Rend nevében a tartományfőnök levélben kéri gróf Esterházy Károly (1761-1799) egri püspököt, hogy kezdje meg a hivatalos lépéseket a bol­doggá avatási eljárás elindításához.[27] Az egri püspöki konzisztórium 1775. január 25-én ezt kánonjogilag el is fogadta.[28]  Ugyanebben az évben, au­gusztus 9-én az egri püspöki szentszék megkezdte az életszentség hírében elhunyt Didák atya életének és erényeinek kivizsgálását. Az egri érseki levéltár adatai szerint VIII. Orbán és XIV. Benedek pápák előírásainak megfelelően eljárás alá vették a boldoggá és szentté avatás ügyét.

A püspöki szentszék Sztanya Sándort ügyvivőnek és Dobronyay Miklós egri oldalkanonokot pedig vizsgálóbírónak nevezte ki. 1776. augusztus 9-10. és szeptember 21-30. között az egri püspökségen megtörténtek a tanúkihallgatások és a sír felülvizsgálása.[29] Az ügyben a következő tanúkat rendelték be: Tercsák Mózest, Borsod megye tiszti ügyészét; Tallián András Pált, vizeki alispánját, Beller Mihályt nyugalmazott alispánt, Leőchey Zsigmondot, megyei törvényszéki ülnököt, Zolnay Gáspárt, Miskolc város szenátorát, Felsőpulyai Bük Zsigmondot, megyei jegyzőt, Fáy Bertalan Jánost, borsod-megyei nemesi bírót és Fisser Józsefet, megyei aljegyzőt meg másokat, akiknek kihallgatását szükségesnek találták.[30] A tanúk közül heten személyesen ismerték Didák atyát, de kihallgattak olyanokat is, akik csak hírből szereztek tudomást róla. A kihallgatás során ki akarták deríteni, hogy nem történt-e esetleg valami meg nem engedett dolog a szentek tiszteletét illetően. 

Az egri bizottság 1776. október 11-én megvizsgálta Isten szolgája P. Kelemen Didák sírját a miskolci Nagyboldogasszony-templom kriptájában, valamint bejárta a kolostort, de sehol nem lelte nyomát a meg nem engedett nyilvános tiszteletnek.[31]Találtak azonban Rómában nyomott rézkarc másolatot Isten szol­gája képéről, amit a római minorita rendfőnökség terjesztett Magyarországon. A szentszéki jegyzőkönyvek a helyi vizsgálattal lezárultak.

A vizsgálat befejezése után a magyar minorita rendtartomány részéről P. Pál Lajos teológiai tanár, vice-posztulátor, az egri főpásztorhoz fordult Kelemen Didák boldoggá avatási ügyében a ,,de non cultu”[32] eljárás jóváhagyása érdekében.[33]

Sajnos a történelmi események megakadályozták a szentté avatási eljárásokkal foglalkozó Rítusok Kongregációjának ebben az ügyben való továbblépését. Az 1789. évi nagy francia forradalmat követően, Napóleon csapatai bevonultak a pápai államba és az akkor uralkodó VI. Piust fogságba hurcolták, aki a fogságban meg is halt. Az utódjának, VII. Piusnak is fogság volt a sorsa. Továbbá a jozefinista kor megnehezítette a kapcsolatot a Szentszékkel. II. József, a szerzetesrendek működésének akadályozásával és eltörlésével meghiúsította az ügy szerencsés végkimenetelét.[34]

Erdélyben az egyházellenes nyomás nem volt akkora és ott szabályszerűen tovább folyt az ügy. Gróf Batthyány Ignác (1780-1798) gyulafehérvári püspök 1789. december 14-én írt levelében kéri Esterházy Károly egri püspököt, hogy szorgalmazza Kelemen Didák boldoggá avatását, utalva életszentségének hírére Erdélyben.[35] 1794-ben az erdélyi püspök a Nyírbátorban megtartott rendi káptalanhoz írt levelében értesíti a minoritákat, hogy kezébe vette Kelemen Didák boldoggá avatási ügyét.[36] Az erdélyi püspök P. Ladányi Mihályt nevezte ki ügyvivőnek, megindította a pert Erdélyben és az adatok beszolgáltatását elrendelte.[37] Ezzel kapcsolatosan kérte a káptalant, hogy az ügyben kinevezett ügyvivőnek minden iratot továbbítsanak. 1774-ben a minorita tartomány Sztanya Sándor megbízásából az egri püspöktől kérte az iratok továbbszolgáltatását, melyet a püspöki consistorium tejesített. 1796. március 1-je és 19-e között ebben az ügyben többször levelet váltott a magyar tarto­mányfőnökkel. Az ügy ismeretlen okok miatt mégis abbamaradt,[38] ráadásul nemsokára 1798. november 17-én meghalt az üggyel foglalkozó gróf Batthyány Ignác.

2. 2. A BOLDOGGÁ AVATÁS ESEMÉNYEI NAPJAINKIG

Az életszentség hírében elhunyt minorita atya boldoggá avatásának ügye több, mint száz éven keresztül aludt. A katolikus egyházra nézve kedvezőtlen szelek fújtak a XIX. században. Ateista filozófiák mételyezték a társadalom értelmiségi rétegét, az egyszerű emberek azonban sértetlenül megőrizték hitüket, s Miskolcon és Erdélyben Didák atya emlékét.

Tekintettel azonban arra, hogy a bizonyítékokra közvetlen tanukat és bizonyítékokat kapni nem tudunk, per viam historicam” kell elin­dulni, és mindent történelmi dokumentumokkal kell bizonyítatni. Az Eger­ben fekvő iratoknak ha jogi értékük nincs is, de van történelmi értékük, mint korhű hiteles vallomások Kelemen Didák atya életszentségére vonatkozólag.

Minden adatot napvilágra kellett hozni, amely Kelemen Didák atyára vonatkozott. Elsősorban műveit, 212 saját kezűleg írt levelét és egyéb más munkáit. Kutatás folyt a megyei, városi és egyéb családi levéltárakban. A gyulafehérvári érseki levéltárban található latin életrajzokat és doku­mentumokat nagyon jó jegyzetekkel és magyará­zatokkal látták el.[39]

1845-ben a magyar tartomány szándéka újrakezdeni az elodázott pert, de a szabadságharc miatt az egész ügy abbamaradt. A kiegyezés után pedig a pápaság került kritikus helyzetbe az olasz egység megteremtésével kapcsolatos politikai küzdelmekben. Így a menekülő IX. Piusznak nem volt módja, hogy egy magyar szerzetes boldoggá avatásával foglalkozzék.

A XX. században hazánk minorita szerzetesei úgy érezték, hogy mégsem kellene a feledés homályában hagyni egy igazi eszményképet. A magyar minorita tartomány minden évkönyvében olvasható a Rend szándéka Didák boldoggá avatásának újraindításáról. Az 1912-es káptalan[40] ezt ha­tározatilag ki is mondja. De újra közbejön a világháború és a rákövetkező forradalmak.

Péchy Alán tartományfőnöki szolgálata idején jelentős lépések történtek Kelemen Didák boldoggá avatási perének újrafelvételében. Az 1934-ben megtartott rendi káptalan után Péchy Alán rendfőnök újból elkezdi a boldoggá avatás ügyének intézését. Megbízásából Ladányi László egri házfőnök és Juhász Jenő egri atyák foglalkoznak az üggyel, és az egri érseki levéltárból kikérik az erre vonatkozó iratokat, majd továbbítják a rendfőnökségnek. Az 1937-ben tartott miskolci káptalan után Dr. Péchy P. Alán lépéseket tett, hogy az erdélyi püspöki levéltárból is megszerezhesse az üggyel kapcsolatos iratokat.

1937. május 25-én kérvény készült számos neves világi személy aláírásával Hess Beda, generális miniszter részére, amely hivatkozik a soha meg nem szűnt tiszteletre és bizalomra Isten szolgája P. Kelemen Didák iránt.[41] A levél felsorolja Didák atya kultuszának legjellegzetesebb elemeit. Többek között hivatkozik az 1772-ben Musik Anzelm által, Kelemen Didákról festett képre. Kiemeli Csák A. Cirjék által írt életrajzát, a magyar egyházi és világi újságírók érdeklődését Kelemen Didák személye iránt. Továbbá hangsúlyozza gróf Majláth Károlyi erdélyi püspök 1929. évi nyilatkozatát, mellyel elkötelezi magát a boldoggá avatás mellett. A kérvény aláhúzza Kelemen Didák életének általános ismeretét Erdélyben és 1936 óta tartó nagy lelkesedését az ügy folytatása iránt. Végül a tartományfőnök levelében alátámasztja kérését az esztergomi és egri érseki főegyházmegyében hivatalosan engedélyezett szentképek és Didák atya boldoggá avatásáért mondott imaszövegek terjesztésével, kegyelmeket is remélve az ő közbenjárása révén.[42]

 A levelet aláírtak a Károlyi család leszármazottai, a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter és a miskolci harmadik rend titkára. Az okirat ezekkel a szavakkal fejeződik be: ,,La beatificazione del P. Diego Kelemen é l'interesse non soltanto dell'Ordine, ma anche della sua patria e delle anime della societá di oggi.”[43] Még ennek a hónapnak 28-án az olasz nyelvű levelet elküldték a Generális atyának.[44] 

Amikor 1937 augusztusában Hess Beda, miniszter generális Bécsből utasította a posztulátort, hogy jöjjön ez ügyben Miskolcra. Topolinski atya rövidesen el is jött Miskolcra és találkozott Lublóváry Gaszton, harmadrendi György testvérrel.[45]Topolinski atya több időt töltött Magyarországon kutatásokat végezve és felfedezte a „de non culto” folyamatot az egri egyházmegye archívumába.[46] Bátorította a miskolciakat, hogy imádkozni kell a nagy ügyéért, mely nemcsak a miskolci minorita templomnak, hanem hazájának is sokat jelent.

Kelemen Didák boldoggá avatási ügyében való lelkesedést jól tükrözi az a levélváltás, mely Lublóváry Gaszton, (György testvér) miskolci harmadik Rend titkára és P. Topolinski Adalbert, generális posztulátor között alakult.[47] 1938. január 8-án György testvér német nyelvű levelet írt Topolinski Adalbertnek, a minorita rend generális posztulátorának, ,,a miskolci Szent Ferenc III-ik Rendje külügyi bizottsága” nevében. A levélben Topolinski atyának elújságolja azt az örvendetes tényt, hogy több külföldi lapban és folyóiratban tanulmány jelent meg Isten szolgájának eredményes apostolkodásáról és magasztos erényeiről. Végül pedig a posztulátor atyát emlékezteti a már korábban megtárgyalt rendi kívánságról, hogy Isten szolgájának holttestét a kriptából a templom egyik mellékkápolnájába helyezzék át: „Wie, Sie, Pater Postulator; in Miskolc sagten, das ist ohne grosse Schwierigkeit möglich, man braucht nur den guten Willen.”[48] A generális posztulátor György testvérnek soraira hamarosan válaszolt is.

1942. január 25-én Péchy Alán tartományfőnök az egri érsek-főpásztort kérte a per kánoni eljárásának folytatására.[49] 1950-ben Ladányi László, akit 9 évvel korábban Anthony Riccard generális posztulátor[50] Didák atya ügyében vice- posztulátornak nevezett ki, most tartományi miniszterként fordult a generális atyához a rávilágító információkkal az Isten szolgálja földi maradványai feltárása és a sírból való kiemelése érdekében.[51]

A háború után a kommunista rezsim egyház­ellenes politikája s a szerzetesrendek betiltása az iratok újragyűjtését hosszú időre elodázta. Amikor lehetőség nyílt, a vatikáni magyar gyóntatók, Monay Ferenc majd Rákos Rajmund is elősegítették a boldoggá avatási ügy előbbre menetelét.

Közben Didák atya tiszteletének terjedése a hívek között is nagyobb helyet kapott, így lehet értelmezni az egri papságnak az 1963. évi memorandumát, melyet egy nyírségi papi találkozón írtak alá, kifejezve kívánságukat Kelemen Didák megdicsőítésének.[52]

1974. január 13-án Vitale Bommarco generális miniszter levelet írt a Bécsben tartózkodó Mindszenty József bíboros-prímás, esztergomi érseknek. A levélben a generális miniszter megköszönte Magyarország prímásának az érdeklődését és segítségét az ügyben, egyúttal reményét fejezte ki, hogy Kelemen Didák boldoggá avatási dokumentációja hamarosan a Szentté avatási Kongregációnak legyen bemutatva. Március 21-i levelében pedig a generális atya tájékoztatta a bíborost, hogy a Generális Definitórium már foglalkozott az üggyel és biztosította a Rend részéről az ügy melletti elköteleződésről.[53]

1975-ben befejeződött az anyag gyűjtése és időszerűvé vált a dokumentáció bemutatása a Szent Kongregációnak. Ez év április 25-i főpásztori körlevelében Bánk József egri érsek kéri a főegyházmegye papságát a Kelemen-ügy támogatására történelmi adatok kutatása által. 1975. december 10-én a Magyar Püspöki Kar konferenciájának hivatalos tárgysorozatán, melyen a kalocsai érsek Ijjas József elnökölt, Kelemen Didák boldoggá avatási ügye is szerepelt.[54]

1977. június 15-én Lékai László bíboros, esztergomi érsek és Magyarország prímása a püspöki konferencia ülésén megerősítette a két évvel korábbi határozatot, és döntést hoztak, hogy az ügyet terjesszék fel a szentatyának. 1977. szeptember 27-én a Magyar Püspöki Kar csat­lakozott a mino­rita rend korábbi kéréséhez, és Lékai László bíboros-prímás átadta a szentatyának az indítványt.

1978. március 2-án Donald Kos generális posztulátor az ügyet az egész dokumentációval együtt bemutatta a Szentté Avatási Kongregációnak, kérve a per hivatalos elkezdését. A «Positio» kidolgozását most „per viam historicam” kellett folytatni, vagyis történelmi úton, támaszkodva az Isten Szolgája erényeire és a szentséghírére. A pernek relátori munkájával Agostino Amore OFM atyát bízták meg, utána pedig mons. Giovanni Papa foglalkozott az üggyel, akivel együttműködött Rákos Raymund, új vice-posztulátor.[55]

Eközben Ambrosio Sanna, az új generális posztulátor fontos lépéseket tett a boldoggá avatási per előmenetelében. 1980. augusztus 27-én a halott maradványait azo­nosították. Kartal Ernő plébános jelenlétében, Rákos Rajmund apostoli gyóntató és Ambrosio Sanna generális posztulátor, meg az érseki helynök úr felügyelete alatt, szakavatott orvosok végezték a sír feltárását és a hamvak új urnába való helyezését.[56] A hamvakat a templom bal oldali oldalfalában helyezték el. A sírban aránylag épen találták Didák atya saruit és rózsafüzérét, máig ható művének anyagi és lelki fegyvertárát. Ezeket megtalálásuk után egy ideig Korompai Károly és Lőrinc Ilona őrizte otthoná­ban.[57]

A Szentszék 1981. április 28-án megadta az egri főegyházmegyének a ,,nihil obstat”-ot a perhez. 1981-ben a «Positio super scriptis» publikálva lett két felügyelő teológus ajánlatával. 1983/84-ben az egri püspöki kúria tájékoztatást kapott az Isten szolgájának szentséghírét illetően.[58] A latin és magyar nyelvű kivonatot Rómába küldték el. 1986-ban a levél másolatát a generális Kúria olasz nyelven adta ki. 1990. június 5-én elismerték az egyházmegyei per érvényességét.

1990-től a Szentté Avatási Kongregációban a «Positio» kidolgozását mons. José Gutierrez Gomez, az új relator irányítására bízták.[59] Az ő segítségével a «Positio super vita, virtutibus, fama sanctitatis et miraculorum Servi Dei Didaci Kelemen» kidolgozása gyorsan történik. Ez fontos lépés a boldoggá avatási eljá­rásban.


[1] Katolikus Egyház Katekizmusa, 823.
[2] KEK, 828.

[3] Jakubinyi György: A szentek nyomában Erdélyben. Gyulafehérvár 2009, 16.

[4] KEK, 427.

[5] Ludwig Hertling: Canonisation, in: Dictionnaire de spiritualité. Ascétique et mystique. Doctrine et historae, 82.

[6] Romualdo Rodrigo: Manuale delle cause di beatificazione e canonizzazione, 16-18.

[7] IX Gergely pápa: De reliquiis et veneratione sanctorum sine papae licentia non licet aliquem venerari pro sancto. . Decretales Gregorii Papae IX, l. 3, tit. 45.

[8] V. Szixtusz, Immensa Aeterni Dei apostoli konstitúció, 1588. január 22. In: Bullarium Romanum,ed. Taurinense, VIII (1863), 985-988.

[9] Congregazione delle Cause dei Santi, Le cause dei santi,  Cittá del Vaticano, 172-175.

[10] Sanctitas Clarior motu proprio, 1969. március 19. In: Acta Apostolicae Sedis 61 [1969] 149-153.

[11] II. János Pál: Divinus Perfectionis Magister apostoli konstitúció, 1983. január 25. In: AAS 75 [1983] 349-355.

[12] Vértanú esetében Positio super martyrio, hitvalló esetében Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis.

[13] Congregazione delle Cause dei Santi…, 326.

[14] A nyolc kinevezett teológusból álló bizottság élén, kilencedikként, mindig a Kongregáció teológus prelátusa áll. In: Romualdo Rodrigo: Manuale delle cause di beatificazione e canonizzazione, 155-156.

[15] Havonta két alkalommal van rendes ülés, melynek keretében az üggyel megbízott hét bíboros meghozza a döntést a közülük kinevezett előadó (ponens) vezetése alatt.

[16] Congregazione delle Cause dei Santi…, 336.

[17] José Luis Gutiérrez: I miracoli nelle cause dei Santo. Incontro tra scienza e fede. In: 21mo Secolo. Scienza e Fede /9, n. 3-2011, 51-60.

[18] Congregazione delle Cause dei Santi…, 100-101, 338-339.

[19] Szentek Kongregáció: Sanctorum Mater instrukció, 2007. május 17. In: AAS 99 [2007] 465-510.

[20] Congregazione delle Cause dei Santi, 345-346.

[21] Csák Alajos Cirjék: Kelemen Didák csodás élete és működése. Miskolc 1927, 96-97.

[22] TAKÁTS: Kelemen Didák és Károlyi Sándor családja …, 707.; I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali (1683–1744), Postulazione Generale dei Frati Minori Conventuali, Publicationi Agiografiche Francescane, 136.

[23] Nuovo Manuale... composto per ordinamento del P.M.° Carlo Antonio Calvi... Ministro Generale OFMConv. In Róma 1750

[24] Kováts S. János: Kelemen Didák. 390. In: Erdélyi Tudósító. Kolozsvár, 1936. januári sz.

[25] Brázay János: Gróf Károlyi Klára néhai gróf Haller Gábor özvegyének két érdekes levele.Nagy-Károly, Seper Kajetán, 1890. 7-8.

[26] Protocollum conventus Miscolcziensis (iniziato nel 1755), 65.

[27] I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 137.

[28] Körtvélyessy László: A 700 éves Minorita Rend története. Szeged 1943, 93.

[29] I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 137.

[30] Rákos Balázs Raymund: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete (1683-1744). Róma 1975. 725-726.

[31] Rákos Balázs Raymund: Új adatok Isten szolgájáról Kelemen Didákról. 84. In: Vigília. Bp. 1979/2.

[32] Vitale Bommarco levele, Mindszenty Józsefhez. Generális Kúria irattára S/XXX.A. 26. sz. 

[33] 1776. nov. 2-án P. Pál Lajos, vice-posztulátor írt levele, a püspöki bizottság lezárása után:

Excellentissime, Illustrissime, ac Reverendissime Domine Praesul, et Patrone Benignissime!

Anno 1776-to 2-da Mensis Novembris exceptis Testium, super non cultu Ven. Servi Dei P. Didaci Kelemen fassionibus, ac reliquis non cultum spectantibus momentis, mature discussis, Excellentia Vestra, una et Venerabile Consistorium ad sententiam ferendam, dum et quando procedi posse, benigne resolvit: in eum proinde finem Excellentiam Vestram humillimis interpello precibus: quatenus hunc processum de non cultu, lata tandem sententia absolvere, ac concludere dignetur. Pro qua speciali gratia Excellentiae Vestrae Supremum Numen exoraturus, cum devotissimo Sacrarum osculo persevero Excellentiae Vestrae Aeternum devotus Filius, et Capellanus Fr. Ludovicus Pál S. Theologiae Professor, et Postulatoris partes agens mp.RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 735-736.

[34] Hirschberg Kornél: Magyar minorita Hittérítők. Budapest, 1944. 63.

[35] Pater Didacus Kelemen doctrinae és virtutus splendore enitens de civitate (Nagybánya) optime meruit diem supremum is fama Sanctitatis obiit. Schematismus 1864. 131.

[36] CSÁK: Kelemen Didák csodás élete és működése…, 113.

[37] I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 138.

[38] RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 744.

[39] JAKUBINYI: A szentek nyomában…, 123.

[40] VITA SERAPHICA: 200 éves Kelemen Didák-ügy…, 19.

[41] RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 767.

[42] Supplica sul culto al P. Diego Kelemen. Péchy Alán kérvénye Kelemen Didák per újbóli felvételéért. Dokumentum a Generális Kúria irattárában található. Ungheria, S/XXX.A. 19. sz.

[43] Supplica sul culto al P. Diego Kelemen Dokumentum a Generális Kúria irattárában található. Ungheria, S/XXX.A. 19. sz. 

[44] Péchy Alán tartományfőnök levele Hess Beda miniszter generális atyának: E adesso non soltanto i fedeli cattolici della cittá di Miskolc, ove si trova nella cripta della chiesa nostra ilcorpo del Rev. P. Diego Kelemen, desiderano la beatificazione del detto Padre, ma anche tutti i fedeli d'Ungheria...  Generális Kúria irattára (Ungheria, S/XXX.A. 19. sz. – Supplica sul culto al P. Diego Kelemen).

[45] Lublóváry Gaszton levele, Rákos B. Raymundhoz: Csak azt ajánlhatom: imádkozni, imádkozni és ismételten imádkozni e nagy ügyért, mely nemcsak a miskolci minorita templomnak, hanem hazájuknak is nagyot jelent. Biztosítom Önöket, hogy a harmadik rend nem dolgozott hiába! Az, hogy én itt vagyok, maga is csoda! Ezt az ügyet elaltatni többet nem lehet...! RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 797-801.

[46] Vitale Bommarco levele, Mindszenty Józsefhez. Generális Kúria irattára S/XXX.A. 26. sz. 

[47] RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 769-772.

[48] RÁKOS: Ugye, Atyafiak?! Isten Szolgálja P. Kelemen Didák OFMConv. élete…, 772.

[49] Uo., 783-785.

[50] Vitale Bommarco levele, Mindszenty Józsefhez. Generális Kúria irattára S/XXX.A. 26. sz. 
[51] Commentarium Ordinis Fratrum Minorum Conventualium. Roma, 1980. 354.

[52] I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 141.

[53] Vitale Bommarco levele, Mindszenty Józsefhez. Generális Kúria irattára S/XXX.A. 26. sz. 

[54] Commentarium Ordinis Fratrum Minorum Conventualium. Roma, 1985. 278.; I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 141.

[55] Commentarium Ordinis Fratrum Minorum Conventualium. Roma, 1985. 278.; I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 142.

[56] Commentarium Ordinis Fratrum Minorum Conventualium. Roma, 1980. 356.

[57] Nagy István: In: Ferences Világi Rend Kalendáriuma. Miskolc, 2011. 94. 

[58] Commentarium Ordinis Fratrum Minorum Conventualium. Róma, 1985. 279.; I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 142.

[59] I primi documenti biografici del servo di dio P. Didaco Kelemen dei frati minori conventuali..., 142.